Komor idők közeledtét látom.
Konstantinápoly, az ismert világ legnagyobb és legpompásabb városa, a római birodalom közvetlen örököse és a keleti keresztények központja volt... egészen az 1204. évig, mikor is Velence nyomására a keresztes hadak elfoglalták és kifosztották azt. Azóta a város a Latin császárság központja lett, és a császári trónt a helyiek által barbárnak tekintett latin uralkodók foglalták el.
Konstantinápoly központja volt a bizánci tribunálénak is, mely eltérő nyelve és kultúrája miatt kissé elszigetelődött a Rend többi részétől, de a Kódát és a törvényeket ugyanúgy betartották mint mi, és a Nagy Tribunálékon is képviseltették magukat. A város feldúlásakor az ottani conventusok megsemmisültek, páratlan könyvtáraik a tűz martalékává váltak, és mágusai elmenekültek vagy elpusztultak.
A görögök azonban fővárosuk pusztulásával sem adták fel a küzdelmet. Kis-Ázsiában és Görögföldön új államok jöttek létre, melyek harcot indítottak a birodalom helyreállításáért: a Niakaiai Császárság, az
Epiruszi Despotátus és a Trapezuni Császárság. A görög mágusok visszavonultak elzártabb conventusaikba. A város bukása után megtartott két tribunálé nagy titokban és ismeretlen eredménnyel zajlott le. A nyugatról jött vörössipkásokat és mágusokat udvariasan fogadják, de bizalmatlanság és titkolózás jellemzi a találkozásokat. A legtöbben csak az események utáni természetes elkeseredettség és óvatosság számlájára írják ezt, de vannak akik már Hermész Rendjének az 1054-es keresztény egyházszakadáshoz hasonló szétválását vizionálják.
Komor idők közeledtét látom.
Kékjég conventus
1222