Könyv ajánló: Udvariatlan szerelem
PRAE.HU 2006
Jópár évvel ezelőtt olvastam egy folyóiratban két középkori trubadúr vers fordítását (ezeket aztán fel is tettem a honlapra ide meg ide.) A versek megdöbbentőek voltak számomra, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen szabadszájú verseket írtak a középkorban. Effajta szerzeményeket gyűjtöttek egybe ebben a könyvben a fordítók s szerkesztők. A mesém idején provanszál obszcén költészetet sajnos épp felszámolják az albigens keresztes hadjárat folyómányaként, de Ibériában és Itáliában tovább élt a hagyomány.
Aki esetleg úgy vélte, hogy a vallásos középkorban szörnyen szigorú erkölcsök uralkodtak, az ezek után felejtse el ezt az előítéletet.
Kedvcsinálónak itt az egyik ledurvább vers:
Egy asszonytól pináját kértem én,
ő száz garast akart ezért cserébe.
Így szóltam akkor: túl sok lenne érte
az ár, mit kér, de hogyha egyetért,
kövesse inkább jó tanácsom, ossza
pináját részekre, s egy garasocska
árányi részt adjon szerelmemért.
Az aranyat apránként veszik,
holott értékesebb, mint a pinája;
kenyeret, bort is apránként eszik.
Pináját ossza szért ezért adagokra,
s úgy adja el, mert lesznek, kik azokra
ácsingózva tiszteletük teszik.
El tudja adni az egész pinát
részenkint, mert ha ennek híre kelne,
belőle egy-egy részt mindenki venne -
kövesse hát a fenti taktikát.
De jómagam talán inkább kikérem
a nagyra becsült lyukrészem fejében
használatomra teljes segglyukát.
(Pero Gracia d'Ambra verse)