A film Temudzsin életének első időszakát mutatja be, azt az utat ahogyan minden mongolok kánja vagyis Dzsingisz-kán lesz belőle. Látványos nagy költségvetésű film, próbál viszonylag hiteles maradni a történelemhez, de vannak hibái.
Sergei Bodorov orosz rendező filmje, Kazahsztánban forgatták, nagyrészt mongol szereplőkkel, de a főszereplő japán illetve kínai. A történetben vannak történelmileg hiteltelen betoldások, mint például a szerelmi szál Bortével, ami önmagában nem lenne baj, de ezek sajnos háttérbe szorítják Dzsingisz-kán hadvezéri oldalát. Temudzsin a szerelmes férj, a jó apa, a hű barát van hangsúlyozva, és csak egy-két pillanat van, amikor a hadvezéri képességeit megvillantja. Nagy teret kap a két fogságban töltött idő (gyermek és felnőtt korban), az ott átélt szenvedés, de szinte semmi nincs arról, hogy ezek után a mélypontok után hogyan sikerül megint vezérré válnia. A film végén kifejezetten zavaró, hogy egyik pillanatban még frissen szabadult fogoly, majd néhány törvény megfogalmazása után már egy hatalmas sereg feje. Szintén csalódás volt, hogy az utolsó csatát a látványos kezdet után elmossa az eső, és hogy az íj nem jut elég nagy szerephez a csatákban.
A hibái ellenére egy viszonylag jó film. Látványos képek vannak benne, jó a színészi játék, csatajelenetből lehetne több, de ami van azt jól csinálták meg. Szerepjátékos szempontból főleg a fegyverek, ruházat, felszerelés, jurták bemutatása lehet érdekes, már ha valaki mongolokat vagy más nomád népeket visz be a meséjébe.
A film az oroszoknál sikert aratott, a mongolok fanyalogtak, Amerikában mostanában mutatják be, nálunk meg ki tudja mikor (már ha egyáltalán). Jelenleg sajnos csak az eredeti mongolt hangot elcsesző orosz alámondással tölthető le, de reméljük lesz belőle jobb változat.