Varázshegy

Félre könyvek doktrinák
hív az édes dáridó!
kivirul az ifjuság,
szûzi csokrát szedni jó,
vénhez illik a komolyság,
neki már csak az való!
Ránk dohosul az idõ
könyvek börtönében
tréfa és csók, nóta, nõ
az igazi éden!

A tavasznak lába kél,
és a testet gond nyûvi,
küszöbünkön áll a tél,
életünket hergeli,
vérünk szárad, szívünk fárad,
fogy az öröm, elmarad,
öregedõ nyavalyáknak
pereputtya riogat.
Ránk dohosul az idõ
könyvek börtönében
tréfa és csók, nóta, nõ
az igazi éden!

Éljünk mint az istenek:
régi tanács, bölcs tanács!
A szerelem integet,
rajta fiúk, indulás:
mozogjunk hát a piacra,
az utcára ízibe,
viszket már a lányok talpa,
táncra cincog a zene.
Ránk dohosul az idõ
könyvek börtönében
tréfa és csók, nóta, nõ
az igazi éden!

Ingó-bingó, karcsú szûz
akad ott száz, ezer is,
arca, szeme csupa tûz,
karja gyors és lába friss,
hej, hogy perdül az a szõke,
az a barna hogy hajol,
a szemük, míg nézem õket,
lelkemtõl is megrabol.
Ránk dohosul az idõ
könyvek börtönében
tréfa és csók, nóta, nõ
az igazi éden!