Varázshegy

A Varázshegy conventust 1191 tavaszán alapította hét mágus, név szerint Arany Árpád, Balthasar, Bátor, Belmonte di Angello, Marcus Aemilius Scaurus, Otto Peripateticos, Totob Soknum.
Az alapítás egy ősz conventus támogatásával történt, bizonyos politikai célok érdekében. A Kékjég conventus mágusai határoztak úgy, hogy egy erős mágikus hely birtokában, egy új conventust alapítanak, ahova fiatal mágusokat hívhatnak a világ minden tájáról. Ezzel a feladattal Kékjégben lakó fiatal tremeret Marcust bízták meg, de segítségére volt Totob a Flambeau házból. A Carpathia tribunálénból a Füzessziget conventusból jött Arany Árpád, aki az ex Miscellanea ház tagja. Magyar származású, de Angliából érkezett a Merinita házbeli Bátor. Itáliából jött Belmote, aki a Jerbiton házhoz tartozik. Németföldről pedig a Verditius házbeli Otto és a Bonisagus házbeli Balthasar érkezett, nyugodt kutatási lehetőségek, nagyobb vis készletek reményében.
A terület Mátyás lovag tulajdonát képezte, aki már régóta barátja volt néhány Kékjég conventusbeli mágusnak. Még a Szentföldön mentették ki a mór fogságból, és ezért cserébe biztosított helyet a conventusnak. A Kékjég conventus a területen kívül könyveket és vist is adott az új conventusnak, amiért cserébe a különféle szolgáltatást vállaltak az alapító mágusok. Mindenzt a későbbi viták elkerülése végett egy szerződésben rögzítették.
A conventus alapítása nem történt gond nélkül. Már a mágusok megérkezésekor meg kellett oldani egy elszabadult tűzlény problémáját. Szerencsére a mágusok felismerték, hogy a tűzlény intelligens, és sikerült fényjelekkel visszavezetni abba a lyukba amiből kijött. Ezzel a mágusok kivívták a helyiek elismerését.
A mágikus erő a névadó hegy barlangjaiban tűnt a legerősebbnek, így a mágusok úgy döntöttek, hogy ott fogják kialakítani a lakhelyüket. A mélyebb járatok felderítése közben bukkantak a mágusok az ott lakó manókra. Két törzset találtak, mégpedig a karómanókat és a dinnyemanókat, akik folytonos harcban álltnak egymással egy bizonyos keszkenőért, ami a királyi jelvényeket helyetesítette náluk. A dinnyemanók rendetlenek, kövérkések és élvhajhászok, míg a karómanól rendezettek, soványak és mértékletesek. A mágusok végül a karómanókkal léptek szövetségre. Azok különböző használati tárgyakért cserébe segítettek a barlangok lakhatóvá tételében, és a mélyben lévő kőerdőből Terram vist adtak különböző használati ezközökért cserébe. Ezzel, és a felső barlangokban talált Creo vis lelőhellyel együtt már két vis forrása volt a conventusnak.
Még az építkezés alatt kerültek kapcsolatba egy a conventustól nem messze lévő tóban lakó tündérkirállyal is. A tó mellett ugyanis egy kis kápolnát emeltek a falusiak, és a harangozás zavarta a tündéreket. A tavi király elrabolt egy falusi lányt, akit végül a mágusok szabadítottak ki, cserébe viszont kénytelenek voltak bedobni a harangot a tóba.
Nyárra sikerült befelyezni az építkezést. Közben több kevesebb konfliktussal elfogadta a mágusok jelenlétét a környékbeli falu népe. Mátyás lovag udvarházába ezekben az időkben érkeztek különböző világi személyek is. Teodor lovag egy környékbeli földesúr Siegmund öccse, aki nem volt túl jó viszonyban a testvérével, és így Mátyás lovagnál kapott menedéket. Brand egy titokzatos multú tündér bárd, Bátor egy régebbi barátja, akinek sok összeütközése lesz a falusiakkal bizonyos nőügyek miatt. Télen születik is egy fia, de sajnos az anya meghal, így Brand az udvarházba hozza a gyerekét.
Az első tél nem túl kellemes a barlangokban, ezért Otto a következő évben készít egy mágikus fűtő berendezést. Az év vége felé, felfedeztek egy öreg tölgyet is, amit a falusiak pogánysághoz jobban ragaszkodó tagjai Gyula bával az élen szent faként tisztelt. Erről Herbam vist lehet szüretelni, és így tovább nőtt a conventus vis bevétele.