Varázshegy

  Egy Lovaggal nyitom meg hát a sort.
Mióta rég elõször ült nyeregbe,
E lovag a lovagságot szerette,
A jómodort, hirnevet, harcokat,
A szabdságot és az igazat.
Ura csatáit végigvívta bátran
S a keresztény és a pogány világban
Távolabb, mint õ, még senkise járt,
S vitézéségével mindenütt kivált.
Amikor Alexandriát bevették,
Ott volt s az asztalt gyakran nála kezdték

Középangol verses história (bevezető)

Megismertünk sok régi nótát,
Mert barátok könyvekbe rótták
Ki lanttal zengte dalát,
Sok varázst, sok csodát talált.
Szólt a dal bajról is, bús, keserű,
Más meg ujjongó volt és friss derű.
Árulásról, sok gaz dologról,
S van sok dal messze tűnt napokról.
Egy dal említ bohócot, kujont,
Sok más meg tündért, ki néha ront.
Mondtak mindenről mesét,
Kis és nagy ügyről mit ember megélt,
Innen vette a brit bárd dalát,
S ha az kész volt, szerte szállt

Valamely klastrom apácái elküldtek maguk közül kettőt Rómába a pápához, hogy szerezzenek engedélyt a gyóntatáshoz, mert méltatlannak tartották azt, hogy gyarlóságaikat egy férfinak vallják be.
A pápa meghallgatta a kérést, és adott nekik egy dobozt, mondván:
- Menjetek haza, vigyétek el ezt a dobozt, és holnap ugyanígy, bezárva hozzátok vissza.
A apácák hazamentek; kezdték nézegetni, forgatni a dobozt, addíg, amíg - nem tudva legyőzni a kíváncsiságukat - kinyitották. Nyomban egy madár repült ki belőle.