Provanceból jött vörössipkás, a Mercere házban a golliárdok (trubadúrok) szövettségének tagja.
Egész életében a testi örömök kötötték le. Mulatozott, ivott, nőzött ha csak tehette. Különös tehetsége van a zenéléshez, hallgatóságát szinte megigézi dalaival.
Az albigens keresztes hadjárat során távollétében megtámadták és felégették a conventusát. Az eset érthetően megviselte, azóta sokkal keserűbb és cinikusabb lett, és egyre többször menekül a részegségbe.
Fiatalkoráról nincsenek biztos információk. Valamelyik nagyobb városban született és nőtt fel, majd fiatalon beutazta az országot, sok mindennel foglalkozott, de semmit se tanult ki igazán. Végül a Bakonyban egy zsivány bandához csatlakozott. Itt jó tanácsaival sikerült a másod főnökségig eljutni, majd a korábbi főnök halálával ő lett a főnök. A többiek nem ereje vagy ügyessége hanem ravasz tervei miatt tisztelték. Egy alkalommal még a mágusok kereskedőjét is sikerült kifosztania. Soha nem kapták el.
Sötét bőrű, mint az olaszok. Hosszú fekete haját egy varkocsba fonva hordja. Egyszerű halványkék dolmányt, nadrágot és süveget visel.
Egy környékbeli faluból származik, a szóbeszéd szerint tündér váltott gyerek, amit ő maga sem tagad. Egy tündér mulatságon találkozott Bátorral, majd a conventus felfogadta katonának.
Erős, fürge és kemény, született harcos. Nem retten meg a kihívásoktól. Jól bánik íjával, fokosával, valamint a lovakkal. Ha nincs jobb dolga, gyakran kóborol lovával a Bakony rengetegében.
Híres regős és nőcsábász. Meglehetős léhasága és nemtörődömsége gyakran sodorja bajba, de örök optimizmusával igazából alig veszi ezt észre. A természete teljesen magávalragadó (főleg a szebbik nemet), de cselekedetei gyakran váltanak ki dühöt. A múltjával sincs minden rendben. Őszinte pillanataiban gonosz tünde ősökről szokott beszélni. Néhány évi bajkeverés után elutazott a conventusból.
1199 tavaszán ismerkedik meg a mágusokkal és költözik a conventusba. Mint konok és kemény démon vadászt ismerték meg a többiek. Rendszeres időközönként megy el, hogy a saját ügyeit intézze. Elsősorban a mágusoktól kapott életelixír tartja a conventusban. Közép magas, szélesvállú, szikár férfi. Haja hosszú, sötét, hátul varkocsba fogott, sűrűn tele ősz hajszálakkal. Arca bőre csúnya, ragyás, amit dús szakállal és bajússzal próbál elfedni. Szemei hideg kékek, pillantása a vesébe lát.
A cseszneki vár ura. Bátyja Siegmund fiatal korában elüldözte, és a Szentföldön próbált szerencsét. Hazatérése után a conventus birtokán élt. Bátyjának sikertelen támadása és halála után átveszi a Cseszneki birtok irányítását Siegmund (ál)fiának Gergelynek gyámjaként. Azóta lazán kapcsolódik az András királlyal elégedetlenkedő nemesi csoporthoz. Más lovagoktól eltérően meglehetősen közvetlen és megértő az egyszerű emberekkel is.
Tapasztalt öreg olasz származású kalandor, aki beutazta az ismert világot. Kora ellenére igen fiatalosan néz ki. Valamilyen régi kapcsolata lehet Belmontéval, mert amióta 1195 tavaszán találkoztak, a mágus védelmének szenteli életét. Az 1204-ben és 1222-ben Belomntéval együtt elmegy zarándoklatra.
Igen jó kardforgató, és jól tud lopakodni. Ha csak lehet a háttérbe húzódik, és nem beszél sokat.
Orosz származású orvos, aki bejárta a keresztény világ néhány egyetemét, sok mindent tanulva, míg végül 1194-ben a járvány idején Hárságyba jött, és itt is ragadt Mátyás lovag mellett mint intéző és kirurgus. Mostanra ő vette át a birtok gazdasági igazgatását, néha le-le csípve a bevételekből.
1226-ban démoni megszállás alatt rátámadt Marcusra, majd Vito leszúrta.
A conventus kapitánya. Mielőtt a conventusba jött a Kékjég mágusainak segített mint katonai parancsnok. Fiatal korában a Szentföldön élt, és Mátyás lovag kiszabadítása során csatlakozott a mágusokhoz. A katonákat kemény kézzel fogja, és teljes körű kiképzést ad nekik. 1204-ben az udvarház védelmében súlyosan megsebesült, de a mágusok segítségével gyorsan felépült.