A skizmaháború utáni generációhoz tartozó mágus. A háborút elkerülte, de a következményeit tapasztalnia kellett. Mesterének szándékai ellenére inkább a mágia bölcsebb felhasználása, és a Renden belüli béke megőrzése mellett tette le a voksát. Szerinte a Tremere háznak nem a Rend feletti uralom, hanem a béke és nyugalom fenntartása kéne a célja legyen. A szervezetségében rejlő erőt nem hadakozásra, hanem építésre kéne használni. Szívós munkával és nem kis leleményességgel már viszonylag fiatalon sikerült elnyernie a szigiljét mesterétől, és így szabadabban tevékenykedhetett. Barátsággal közelített más házakhoz is, és részben neki köszönhető, hogy Füzessziget conventus megalakulhatott. Később azonban kiszorították a politikai életből, és követői is elmaradtak mellőle. Ekkor keserűen visszavonult mágikus tanulmányaihoz. Több tanítványa volt, akik közül Cassianus áll hozzá legközelebb. Idős korára, mint praeco, ismét a politikai életbe került, de már túl öreg ahhoz, hogy ezt ki tudta volna használni, csak tanítványa kedvéért vállalta a pozíciót.
Aurelius kiváló életelixírjei hosszú ideig életben tartották, de végül 1219-ben végső szürkületbe távozott.