Varázshegy

Az alapítók sok esetben teljesen eltérő mágiát műveltek mielőtt a Rendhez csatlakoztak volna, és az egységes elmélet ellenére a különbségek nagy része megmaradt a csatlakozás után is. Az alapítók által írt könyveket mindenkor nagy tisztelet övezte, de még az Ars Magicanál is nehezebb olvasmánynak számítanak. Az általuk használt kifejezések, módszerek, elgondolások nagy része azóta eltűnt, és így nehezen lehet megfejteni az értelmüket.
Björnaer egy germán alakváltó tradícióból származott, ahol még erősen életek a pogány istenek kultuszai. Igen nehezen sajátított el a hermetikus mágiát, ezért nem is alkotott semmi jelentőset a mágiaelmélet terén. Talán a Muto és az Anmiál Művészetek esetében szolgált tanácsokkal Merinita számára, akivel igen jó kapcsolatot tartott fenn. Semmit se írt le, sőt egyesek szerint még írni se tudott.
Bonisagus idősebb korában különböző részterületeket próbált jobban megismerni. Az Ars Magican kívül még két nagyobb munkát hagyott hátra. Az egyik a Creo a másik a Vim Művészetekről szól De generatione (A keletkezésről) és Vis magiae (A mágia ereje) címmel. A Creoról szóló könyv a Perdoról is szólt volna, de ezt a részt már nem tudta befejezni. Ezekben a munkáiban már nagyobb hangsúlyt kap a platonikus világfelfogás, mint az Ars Magicaban.
Criamon viszonylag későn csatlakozott a Rendhez, és egy kicsit mindig kívülállónak számított. Különös gondolatait a többiek nem értették, és ezért nem is sokra becsülték. Elsősorban a Szürkülettel kapcsolatban járult hozzá sokkal az egységes mágiaelmélethez, de a Mentem Művészetének kialakításában is segített, és állítólag neki köszönhető az a felismerés, hogy a varázslás tisztán szellemi tevékenység, amit a mozdulatok és szavak csak segítenek. Nem írt le semmit, hanem csak szóban tanított, de követői összegyűjtötték tanításait. Ezek elsősorban az Enigmatikus Bölcseletről szólnak mint az Örökkön változó könyv, de van könyv az Intellegoról Sermones de Intellego (Beszélgetések az Intellego-ról) címen, a Mentemről Sermones de Mentem (Beszélgetések a Mentem-ről) címen és az Imáginemről Sermones de Imáginem (Beszlégetések az Imáginem-ről) címen. Ezek a könyvek mind nagyon homályosak, csak az enigmatikus bölcselettel rendelkezők érthetik meg igazán.
Diedneről nem sokat lehet tudni, mert a házzal kapcsolatos szinte minden feljegyzés megsemmisítésre került az ellenük vívott háború során. Egy fennmaradt druida közösséghez tartozhatott mielőtt Bonisagushoz csatlakozott volna. A spontán varázslás kialakításához jelentős mértékben hozzájárult, és valószinűleg a Terram és Herbam Művészetekkel kapcsolatban is szolgált tanácsokkal. Nem írt könyvet, vagy legalább is az nem került ki a házán kívülre.
A Flambeau által művelt mágia állítólag egészen a perzsa tűzkultuszra, vezethető vissza, de találhatunk utalásokat Herakleitoszra és a sztoikus természetfilozófiára is. Elméletének alapját egy magasabb rendű, tisztább tűz jelenti, ami az égben található vagy áthatja az egész világot (a két változat egymás mellett szerepel Flambeaunál), és aminek a látható tűz csak anyagiasult mása. Természetesen az Ignem-ről írt egy meglehetősen zavaros könyvet Ignis caelestis (Égi tűz) címmel. A könyv legendás abból a szempontból, hogy mindenfajta átlátható szerkezetet nélkülöz, csak hosszabb-rövidebb gondolatmenetek és leírások kusza halmazából áll. Egyes feltételezések szerint nem is Flambeau a szerző, hanem egy későbbi mágus állította össze különböző töredékekből. Ennek ellenére a Flambeau házban nagy tisztelet övezi ezt a könyvet, bár egyes cinikus Bonisagus mágusok szerint, a tisztelet nem jut odáig, hogy ki is nyissák azt.
Guernicus eredetileg föld mágus volt, de később a Rend belső megszervezését vállalta magára. Így bizonyára a Terramhoz is hozzájárult, de a nagyobb munkát a quaesitori munkához használt Művészetek kialakításánál végezte. Idősebb korában házának fiatalabb tagjai számára írt könyvet az Inellegoról Viae cognitionis (A megismerés útjai) és a Mentemről Secreti mentis (Az elme titkai) címmel, amikben bölcs tanácsokkal látja el a quaesitor jelölteket. Szokás, hogy mindenkinek el kell olvasnia ezeket, mielőtt quaesitor lehetne, bár a legtöbben nem tudják végigkövetni Guernicus gondolatmeneteit. Egyesek szerint írt egy könyvet a Terram-ról is, de ez ma már nem lelehető fel. Szót kell még ejteni a Duresca tekercsekről is, amiben állítólag Guernicus hatalmi tervei voltak leírva a Rend feletti irányítás megszerzéséről, de ezek a tekercsek hamisítványnak bizonyultak, és megsemmisítésre kerültek.
Jerbiton egy művelt nemes volt, aki világi tudása mellet mágikus tudását is az antik időkből merítette. A római kor mágiájának sok eleme Jerbiton révén került be a hermetikus mágiába. Nem írt komolyabb könyveket, de egy sor traktátusa és elég sok levele fennmaradt. A traktátusok közül érdemes megemlíteni A mágia filozófiáját, amiben különböző filozófiai problémák mágiával kapcsolatos vonzatain töpreng, és A szép varázslásrólt, amiben a varázslat esztétikája foglalkoztatja.
Mercere igen sokat utazott fiatal korában, és így több különböző tradíciót ismert meg. Elsősorban a magasabb szintű alkímiában volt járatos, és így az Aquam, a Terram és a Muto Művészetek kialakításánál segédkezett, míg egy baleset következtében el nem vesztette mágikus képességeit. Állítólag az Mutoról írt könyvet, mások szerint viszont csak belekezdett, de a baleset után abbahagyta. Mindenesetre ha létezik is a könyv, annak ma már nem találhatók meg példányai.
Merinita egy természet papnő volt, míg nem tanulta meg a hermetikus mágiát. Igen sokat segítet az Animal és Herbam Művészeteknél, és a természet ciklikusságának ismeretével a Creo és Perdo Művészeteknél. Szintén neki tulajdonítják a famulusok megkötésének módszerét. Az Animal és Herbam Művészetekről írt könyveket De natura animalium (Az állatok természete) és De natura herbarum (A növények természete) címmel. Ezeknek sokáig kételkedtek a létezésében, míg Mendalus meg nem találta őket, és segítségükkel próbálta újra megismerni az eredeti Merinita természet mágiát. Sokan még ma sem fogadják el hitelesnek ezeket.
Tremere volt a legfiatalabb mágus, így nem sokkal járult hozzá az egységes mágiához, viszont pont ezért ő tudta legjobban átvenni az újfajta elméletet. A legfontosabb érdeme a certámen kifejlesztése volt. Sokáig nem írt semmit, de élete utolsó részében, amikor felhagyott politikai terveivel, írt egy könyvet a Rego Művészetről Imperium et dominatio (Hatalom és uralkodás) címmel.
Tytalusról alig lehet tudni valamit. A Dinári hegységből származik, ahol Tremerrel együtt egy Guorna nevű titokzatos varázslótól tanultak. A Rend megalapításának idején Tytalus az egyik leghatalmasabb mágusnak számított, de hogy miben állt a hatalma azt nem lehet biztosan tudni. Nem írt semmi komolyabbat, de Fudarusban állítólag őrzik néhány írását, amikben rövid tanácsokat ad követőinek különböző kérdésekben.
Verditius Sziciliából származott, és egy Vulcanust követő mágikus tradíciónak volt kései leszármazottja. A varázslást nem tudta megtanulni, de a varázstárgyak készítésének módja neki köszönhető. Nem írt könyvet, csak néhány vázlatát őrzik, amiket varázstárgyak készítéséhez rajzolt.