A 9. században Bonisagus egysége elmélete a mágia művészetének felvirágzását hozta. A világ minden tájáról jöttek mágusok Bonisagushoz és a többi nagy mesterhez, hogy a Rendhez csatlakozva ők is átvegyék az új elméletet. Az alapítók nyomdokait követve, ekkor dolgozták ki a mágiaelmélet részleteit a bonisagusi alapokra.
Az ekkoriban élt gondolkodók legtöbbször még nem a Renden belül lettek mágusok, hanem csak később csatlakoztak. Az ekkor született művek még magukon viselik szerzőjük egyéni elgondolásait, így a különböző könyvek sokszor ellentmondásosak és zavarosak. Ezek a könyvek bizonyos területeken igen magas szintű tudásról tanuskodnak, viszont hiányzik még belőlük az az átfogó mágiaismeret, ami a Renden belül tanult mágusokra jellemző. A korszak végére nőttek fel az ilyen mágusok, és ekkor indulhatott meg a tisztulás a mágiaelmélet terén. Ebben az időszakban merültek fel először azok a fontos mágiaelméleti problémák is, amik nagy vitákat váltanak majd ki a későbbiekben.