A 10. század vége a 11. század eleje belviszályoktól és harcoktól tarkított idő volt a Rend történetében, amikor nem annyira a tudás bővítésére, mint inkább annak felhasználására törekedtek. Ekkorra erősödtek meg azok a mágusok, akik már tisztán a bonisagusi elmélet alapján tanulták a mágiát, és ez azzal járt, hogy viszonylag sok nagy hatalmú mágus volt jelen, ami a Rend szervezeti hiányosságai miatt, szinte elkerülhetetlenül rivalizáláshoz és konfliktusokhoz vezetett. A Tytalus házban leleplezett diabolista tevékenység utáni üldöztetések miatt, sokkal óvatosabbak lettek a mágusok az újszerű elméletek kidolgozásában. Ezt tovább erősítette később a nem latin varázslók iránti gyűlölet fellángolása, ami végül a Diedne ház kiirtásához vezetett. Ezek miatt a korai mesterek távoztával elméleti viták feledésbe merültek, és az ekkor íródott könyvek elsősorban gyakorlati kérdésekkel foglalkoztak.