Varázshegy

Az önbizalom (confidence) szabályok nálunk valamiért sosem érvényesültek. A játékosok valahogy nem tartják fejben a szabályokat, és ezért nem is használják ki az ebben rejlő lehetőségeket.

Az 5. kiadásban nincs minden karakternek önbizalom pontja, csak a mágusoknak, bajtársaknak és a fontos nem-játékos karaktereknek.

Az ötödik kiadásban a karakteralkotás logikusabb, kiforrottabb, de sok szempontból bonyolultabb is lett. A véletlent teljesen száműzték a rendszerből, mindent választással vagy pontosztással oldottak meg. A karakteralkotási és fejlődési szabályok jobb összehangolásával elérték, hogy ne legyen nagy eltérés egy frissen kidolgozott és egy felfejlesztett karakter közt.

A varázslásnak az 5 kiadásban is három fajtája van (formális, spontán, rituális), és alapjaiban maradt minden a régiben, de pár részletben azért van változás:

• Minden varázslás (a spontán is) az állóképesség tulajdonságot használja, az intelligenciának csak a laborban jut szerep. Tehát mindegyik módszer alapvetően a technika+forma+állóképesség+aura dobáson alapul.
• A rituális varázsláshoz nem a koncentráció (meditáció) jártasságot hanem az artes liberales és filozófia jártasságot lehet hozzáadni.

A 4. kiadásban a mester varázslat annyiból állt, hogy az egy évszak alatt mesteri szintre hozott varázslatot könnyebben és biztosabban lehetett elmondani. Az 5. kiadásban lényegesen kibővültek a lehetőségek.
Minden ismert varázslathoz tartozik egy jártasság, amit a jártasság szabályok szerint lehet tapasztalati ponttal növelni (gyakorlással, kalandozással, könyvből, stb.).

A 4. kiadás lehetőséget adott arra, hogy egy mágus egy letisztázott varázslat leírás alapján a varázslat megtanulása nélkül is elmondhassa az adott varázslatot. Ennek a fő szerepe az volt, hogy olyan speciális, ritkán használt varázsaltokat, mint például egy torony teremtése, ne kelljen egy évszakot eltöltve megtanulni.

Az Ars Magica a személyiség meghatározására a jellemvonás rendszert használja.

A természetes gyógyulás az 5. kiadás szabályai szerint egy hosszú és koránt sem biztos folyamat. Egy átlagos 0-ás állóképességű ember például csak kb. 30% eséllyel gyógyul fel egy ájulást okozó sebből, és ha sikerül, akkor is akár több évszakig eltarthat. A felgyógyulás esélye magasabb állóképesség esetén jóval jobb, viszont alacsonyabb állóképességgel szinte biztos a halál.

A harc szabályai alapjában nem változtak, csak a 4. kiadáshoz képest használhatók. (A 4. kiadásban nagyon elcseszett szabályok voltak.)
A tulajdonságoknak és jártasságoknak kb. ugyanaz a szerepük. Az ügyesség a támadásnál, a gyorsaság a kezdeményezésnél és védekezésnél, az erő a sebzésnél, az álloképesség a sebtűrésnél számít. Változás, hogy lőfegyvereknél is az ügyesség számít, nem az észlelés. Sikeres támadásnál a támadás és védekezés összeg különbsége hozzáadódik a sebzéshez.

A mágiaellenállás átütésének szabályai jelentősen változtak:
1. Az átütésnél nem a varázslásnál kiszámított összeg, hanem a varázslás összeg és a varázslat szintjének különbsége számít (vagyis hogy varázslásnál mennyivel sikerül túldobni a szintet).
2. Az átütés jártasság értéke beszorozható arkán kapcsolattal, és
emellett különféle más kapcsolatokkal (név ismerete, horoszkóp készítése, kis viaszfigura).

A mágiaellenállás átütése ezért kicsit nehezebb lett, alaposan fel kell készülni a sikerhez.