Probléma
Az 5. kiadás harc szabályai szerint a támadás és a védekezés különbsége hozzáadódik a sebzéshez. Ezzel az a nagy probléma, hogy így támadásba számító értékek (ügyesség tulajdonság, a fegyver támadás értéke) ugyanúgy (egy az egyben) beleszámítanak a sebzésbe mint a sebzéshez adódó értékek (erő tulajdonság, fegyver sebzés értéke). Ezért minden szempontból jobbak a támadás értékei, mert azok nem csak a támadás sikerét növelik, hanem a sebzésbe is ugyanannyira beleszámítanak, mint a sebzés értékei. Ezért a harc szempontjából egyértleműen az ügyességet érdemes magasabbra tenni, mert az a támadás mellett a sebzés is növeli, míg az erő csak a sebzést.
A természetes gyógyulás az 5. kiadás szabályai szerint egy hosszú és koránt sem biztos folyamat. Egy átlagos 0-ás állóképességű ember például csak kb. 30% eséllyel gyógyul fel egy ájulást okozó sebből, és ha sikerül, akkor is akár több évszakig eltarthat. A felgyógyulás esélye magasabb állóképesség esetén jóval jobb, viszont alacsonyabb állóképességgel szinte biztos a halál.
A harc szabályai alapjában nem változtak, csak a 4. kiadáshoz képest használhatók. (A 4. kiadásban nagyon elcseszett szabályok voltak.)
A tulajdonságoknak és jártasságoknak kb. ugyanaz a szerepük. Az ügyesség a támadásnál, a gyorsaság a kezdeményezésnél és védekezésnél, az erő a sebzésnél, az álloképesség a sebtűrésnél számít. Változás, hogy lőfegyvereknél is az ügyesség számít, nem az észlelés. Sikeres támadásnál a támadás és védekezés összeg különbsége hozzáadódik a sebzéshez.