A 4. kiadás lehetőséget adott arra, hogy egy mágus egy letisztázott varázslat leírás alapján a varázslat megtanulása nélkül is elmondhassa az adott varázslatot. Ennek a fő szerepe az volt, hogy olyan speciális, ritkán használt varázsaltokat, mint például egy torony teremtése, ne kelljen egy évszakot eltöltve megtanulni.
Bármilyen szintű sebesülésből bármennyije lehet egy karakternek. A büntetések összeadódnak.
Sebesülésből eredő levonások
Kapott seb | Levonás sebenként |
Könnyű | -1 |
Közepes | -3 |
Súlyos | -5 |
Ájult | nem cselekedhet |
Sebesülten aktivitás
-6 vagy nagyobb büntetés: beszéd, evés, rövid mozgás, semmi hasznos aktivitás
A természetes gyógyulás az 5. kiadás szabályai szerint egy hosszú és koránt sem biztos folyamat. Egy átlagos 0-ás állóképességű ember például csak kb. 30% eséllyel gyógyul fel egy ájulást okozó sebből, és ha sikerül, akkor is akár több évszakig eltarthat. A felgyógyulás esélye magasabb állóképesség esetén jóval jobb, viszont alacsonyabb állóképességgel szinte biztos a halál.
A harc szabályai alapjában nem változtak, csak a 4. kiadáshoz képest használhatók. (A 4. kiadásban nagyon elcseszett szabályok voltak.)
A tulajdonságoknak és jártasságoknak kb. ugyanaz a szerepük. Az ügyesség a támadásnál, a gyorsaság a kezdeményezésnél és védekezésnél, az erő a sebzésnél, az álloképesség a sebtűrésnél számít. Változás, hogy lőfegyvereknél is az ügyesség számít, nem az észlelés. Sikeres támadásnál a támadás és védekezés összeg különbsége hozzáadódik a sebzéshez.